Melegedés, az a bizonyos globális, bár itt csak egy reggelre elolvad sártenger. Lassan szívja be a város a tengernyi elolvadt hótömeget, de a piszok lelombozó. Olyan kora tavaszi Pesti érzés, amikor a Duna partján bolyongsz, és még bele-bele rúgsz egy-egy megmaradt hókupacba, és reménykedsz, legközelebb már virág nő a helyére. Nincs tisztaság, az illúzió, ami az első estén elragadott magával, tovaszállt, és maradt a rideg valóság, a tények és a kosz. A kukák, már ahol vannak, dugig tömve, bár volt arra is példa, hogy amikor kocsival áthajtottunk a csöves negyedek majdhogynem kihalt utcáin, a futurisztikus és kissé horrorisztikus olajoshordóban elégetős jelentet láthattuk.
Totál para volt, de furcsa mód, még az is bejött. Kérdem én, az mennyire vicces, ha például a szegény magyar turista, egy városnéző séta után, majdnem szénfekete fejjel ballag haza. Ez teljesen komoly! Nem vicc. Az este nagy boldogságomra elmehettünk meglátogatni egy új barátunkat, aki igen jó kapcsolatban van egy másik illetővel, és ez az illető történetesen a híres-neves Carnegie Hall-ban dolgozik.
Ami egyébként kéttömbnyire van a Cenrál Park-tól.(info- A Central Park egy 3,41 km² (4 km×800 m) területű nyilvános park Manhattan szívében, New York városában. A Central Park az 50-es utcáktól, a város kereskedelmi negyedétől egészen a 110-es utcákig, vagyis a Harlemig húzódik. A parkba sétálni, kocogni, görkorcsolyázni járnak az amerikaiak és a turisták. A Central Park 150 éves is elmúlt. Mivel rengeteg filmben és TV-sorozatban látható, a világ egyik leghíresebb parkja.A parkot Frederick Law Olmsted és Calvert Vaux tervezték. Bár nagy része természetesnek tűnik, valójában gondos tervezés eredménye, több mesterséges tó, sétány, két korcsolyapálya, egy vadaspark és több, sportolásra használható füves terület és játszótér található itt. A vándormadarak gyakran megtelepednek a parkban, ezért a madárbarátok is szeretnek itt tartózkodni. A kocogók, biciklisták és görkorcsolyázók körében népszerű a parkot körülvevő 10 km hosszú út, különösen hétvégenként és este 7 után, amikor az autóforgalom be van tiltva.)
Művész, jazz zenész, és aznapra a legnagyobb meglepetésemre jegyet kaptunk egy Lui Armstrong emlékkoncertre. Janis Joplin és más neves jazz előadok műveit, hallhattuk és láthattuk, de ez mind semmi!
A tuti király dolog csak most jön. Mint említettek, a srác ott dolgozik, koncert vége, őt várjuk, már nagy komolyban a művészeknek fenntartott hátsó pihenőben. Egyszerre csak megjelenik, arcán egy kaján vigyorral, majd így szól.
: „Úgy hallottam szeretsz énekelni, volna kedved itt is?”
Szíven kész, megállt, valószínű állati nagyot csaphattak rá mire újra vér került az ereimbe, és körülbelül egy 3 éves szintjén dadogva kinyögtem.
:”Ümmm, igen, nagyon.”
Cinkosan rám kacsintott, a karom megragadta, és körülbelül két perc múlva a színpadon álltam, ahol valamikor előttem óriási hírességek léptek fel. Nos egy kukk nem sok, de annyi hang sem jött ki a torkomon.
De ott álltam, és az óriási volt. Azt hiszem, a 10 legjobb estém közt, bőven ott van ez is.
A koncert után taxival nekiestünk újra az éjszakának, vacsorázni indulunk, és végül egy pompás kis hangulatos étterem mellett döntöttünk a Wall Street végén álló kikötőben horgonyzó hajón. Gyertyafény, remek konyha, már csak egy eszményi férfi hiányzott. Vízcsobogás mögöttem, só és fűszerillat, sült fokhagyma is talán, de ez nem biztos, a város moraja előttem és a kettő közt ülök én, és az amerikai fiatalok rengetege, akik még késő éjjel is az utcán bolyongtak, és mintha ez ragályos lenne, teli szájjal vigyorogtak, mint én.
Másnap meleg napsütés, a télikabátom ólomsúlyként nehezedett a végtagjaimra, de amint kicsit megnyitottam, a hűvös jeges szél, azonnal rendre intett, mondván, na-na, ez itt nem divat. Nyakig a cipzárt, és alkalmazkodj.Útnak eredtem, és hogy mi az uticélom..az kiderül a Folyt.köv-ben.
