Az elsõ manhattani élményem. Nagyon vártam, hogy újra átélhessem a csillogást, és magával ragadjon ez az örökké élettől lüktető város. A kaland, kissé érdekesre sikeredett – a velőig ható, kegyetlen hideg miatt. Fújt a szél, és ahol a magas házak mellől ellépve, egy-egy szélvédetlen helyen találtam magam, néha csak a levegő után kapkodtam. Amint magamhoz tértem az első hideg okozta sokk miatt, körbenéztem, és itt még amerikaibb és csillogóbb volt minden, mint amilyennek azt valaha is elképzeltem. Már láthatóak voltak azok a tipikus kis zöld utcatáblák is, de tudtam, hogy a nagy nevekre még várnom kell. Továbbmentem, és kíváncsian vártam hát, hogy megkeressem a World Trade Center tornyok helyét. (Illetve, ami maradt belőlük).
Lassan elém tárult a ma már csak az emlékeket őrző Ground Zero. Ez a két épület pedig egészen fenséges volt. Építészetileg sokkal remekebb alkotások is vannak New York-ban, de valahogy mégis mindig ezek vonzották a tekintet. Mert azért 410 méter (ráadásul kétszer) megtették a hatását, sajnos én ezeket már sohasem csodálhattam meg. A „siratófal”, emlékfotók és a családtagok üzenetei, megható volt, de mégis elszomorító. A környező házakból és irodákból be lehetett látni szinte egész Manhattant, Brooklyn nagy részét, illetve a másik irányban New Jersey-t.
Ebben a farkasordító manhattani hidegben, mégis rettenetesen boldogan elindultam a felfedezõ utamra, ez egy közel 20-25 kilóméteres séta a fagyban, ami azért nem rossz, ahhoz képest, hogy ez Manhattannek még csak a déli csücske, és persze, hogy milyen rém hideg volt.
Lower Manhattan egy gyönyörű és rettentő forgalmas üzleti városrész, felülmúlhatatlanul elkápráztató és tökéletes összhangban az új a régivel. Egy igen szép épület rögtön a City Hall, ide busszal mentem a World Financial Centertõl, de ettől a ponttól valóban csak gyalogtúra és bambulás volt. Ámulva néztem a réges-régi épületeket. A City Hall már 1812 óta áll, ami amerikai viszonylatban valóban egy régi történelmi épületnek minősül. Teljes egészében márvány borítja, amely meglepő mód tiszta, és bár szinte minden épület magasabb nála, azért figyelemre méltó jelenség, tekintélyt parancsoló és mintha a múlt minden percét magába szívta volna, árad belőle a történelem.
A környéken a városi vezetés és az igazságszolgáltatás több fontos épülete is megtalálható. Elindulva a Centre St-n, jobbra rögtön látható a Municipal Building C-alakú épülete, majd következnek a bíróságok. 20.század eleji épületek. Impozánsak, de egyikük sem túl hivalkodó. Maga a környék is elegáns, üzletemberek, üzletasszonyok, titkár/nők és más adminisztratív munkaerők rohannak, de mindenkin látszik, nem céltalan. A munka itt nagyobb jelentőséggel bír, mint odahaza. Bár ezt szívesen látnám otthon is, mert sajnos a magyar ember úgy van vele, nem éri meg küzdeni a cégért, csak a cég adjon mindent. Itt a jó munkát jutalmazzák, a jó munkaerőt kiemelik, és feljebb jut, az emberek megbecsülik azt, amijük van. Nem csak várnak a csodára, tesznek is érte. Innen a Duane St-en mentem tovább, itt van ugyanis az African Burial Ground, ahol a több száz évvel ezelõtt NY-ban élõ afro-amerikaiak temetõje állt, ma pedig a hely nemzeti történelmi emlékhely (national historic site).
Tipikus New York-i probléma, kevés zöld terület, minimális „park” látszik egy emléktáblával, amelyet magas drótkerítés vesz körbe, úgyhogy nem különleges látvány, de a sokemeletes irodaépületek árnyékában azért mindenképpen említésre méltó. Tovább sétálva az elsõ keresztutca pedig nem más, mint maga a Broadway.
*Erről majd holnap külön szeretnék írni**
Itt balra fordulva különösebb bonyodalom nélkül megtalálható Lower Manhattan számos igen híres épülete. Az alig néhány utcányi táv alatt, 250 év történelme elevenedik meg előttünk.
Rögtön balra áll a Sun Building, ami egykoron a New York Sun szerkesztõségének adott otthont. Ezt követi ismét a City Hall és a Tweed Courthouse, de itt már inkább jobbra érdemes nézegetni, mert a 233-as szám alatt magasodik a Woolworth Building, ami elkészültekor (1913) a világ legmagasabb épülete volt a maga 237 méterével. Azóta a dolgok kicsit megváltoztak, de az épület szépsége töretlen, és azért csak egyike a világ elsõ felhõkarcolóinak. Fenséges és megrészegítő látvány.
