Folytatom a felfedező utam, gyalog, taxin, metrón bárhogy. Magamévá teszem a várost, mert célom megismerni és meghódítani, birtokba venni és örökre a szívembe zárni. Szeretem a kompokat, nyugalom van, és ahogy elnéztem a New Yorkiak is szeretik őket.
Craig, a vendéglátóim egyike, sokat mesélt az „ingázókról”, akik nap, mint nap bejárnak a külvárosi negyedekből a belvárosba, mert csak itt van munka. Néha több órás útról van szó! Mi pedig kiakadunk, hogy ha a Móriczról be kell járni a Deákra melózni.
Emberek ültek a padokon, a napsütésben: csavargók és négerek. A kompon családos emberek, anyukák, karjukban gyermekeik, és néhány, aki a fedélzeten rohangál. Kellemes hangulat. Nincs kiabálás, nagy zaj, bámulod a város, nézed a tornyokat a folyó túlsó oldalán, és vársz. Igazándiból egész nap el tudtam volna ezt az állapotot viselni. Elképesztő, varázslatos és nem beszélve a kellemes sós és fűszerillatú folyóról. Ahogy a komp kikötőjéből kiszálltam, már látni lehetett a fákat. Bár az ősz után, elveszítették gyönyörű lombkoronájuk, de délcegen álltak, és bizton állították, ők azért nagyok és sok évet már megértek. Furcsa, mégis kedves látványt nyújt a betondzsungelhez haladva, amolyan utolsó zöld övezetként ez a kicsi park.
Kicsi, hiszem New Yorkhoz képest tényleg kicsi, viszont ha Budapestet nézem, ez egy állati nagy park. Nos itt nyer értelmet a viszonyítás kérdése című kijelentés. Nyáron szebb volt, és mivel minkét évszakban volt szerencsém látni, kicsit vegyes emléket örökítenék meg.
(Próbálok senkit ezzel nem megzavarni.). A téli park kissé ridegebb, mert ami a legrosszabb New Yorkban, hogy télen szinte eltűnnek a színek. A város olyan, mintha örök ködbe borult volna. Nem is a szmog, vagy mert valóban ködfátyol borítja a nyüzsgő várost, hanem, mert valóban színtelen. Sajnos a metropolis nem az ökológia minden tiszteletében épül, a régi bevándorlók persze nem is álmodtak arról, hogy valaha ekkorára nőhet az általuk felépített város. Nincs hely, és ez a parkok, a zöld övezet, a fák és a minimális füves terület hiányában vehető a legjobban észre.
Főként nekem, aki a természet rabszolgája. A szökőkút télen csak egy furcsa kerek betonkorong, és semmitmondó. Nyáron, amikor a kissrácok futkosnak benne, mert a felszökellő víz elől vagy épp felé rohannak, nagyon kedves és mosolyra fakasztó látvány. Ragyogó zöldben és hófehér tölcsérvirágok koszorújában övezte lugasok nyáron, és hófödte rejtekhely a csókra vágyó szerelmes sétáló fiataloknak télen. Aprócska fabodegás büfé a közepén, kaja kell, ez a ducik országa. Boltíves mólószerű sétáló utak, ami egész a vízig levezet, hogy érezd, ahogy a szellő átfúj a hajadon, ez mindkét évszakban megborzongat. Abban biztos voltam, amint leültem egy padra, boldog vagyok. Íme, most értem meg, hogy mit kerestem, miért is jöttem ebbe a hatalmas és káprázatos városba.
A teljességnek, az elégedettségnek ezért a fenomenális érzésért, amit talán utoljára gyermekkoromban éreztem. Craiggel órákig beszélgettünk, és sötétedés után hagytuk el a parkot. (Második alkalommal egyedül voltam, és a nyár éjszaka sokkal izgalmasabb, amolyan vadregényes hangulatot kölcsönzött a helynek.)
(info-A New York méreteihez képest viszonylag pici, 10 hektáros Battery park Manhatten szigetének legdélebbi csücskében helyezkedik el, s a kikötőre néz. A több mint 200 éves Battery Park felbecsülhetetlen részévé vált a város történelmének, ugyanis 1855-ben a parkban Castle Garden lett a világ első úgymond „bevándorló raktára”. Évtizedekkel azelőtt, hogy Ellis Island megépült volna, több millió bevándorló érkezett a Battery Parkba Európából és máshonnan. Bár a park szerepe mára már megváltozott, az emberek a világ minden tájáról ellátogatnak ide azért, hogy megismerkedhessenek New York múltjával, és innen indulnak a kompok Ellis Island-re, valamint Liberty Island-re is. A gyönyörű vízpart és virágoskertek miatt rengetegen szeretik a parkot. Ez a hely ugyanis ideális kiindulópont egy hosszabb sétára a Hudson folyó mentén. Útközben gyönyörködhetünk a csodás kilátásban (rálátni a Szabadság szoborra és New Jersey-re is), de még mókusokkal is találkozhatunk. A Battery Parkban rengeteg műemlék tiszteleg katonák, felfedezők, feltalálók, és a bevándorlók előtt.) Foly.Kövi..
